Annak idején, amikor elkezdtem pénzügyi tanácsadó pályámat,
akkor azt hittem, hogy az a feladatom, hogy gazdaggá tegyem az embereket.
Rövidesen azonban azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek mindent megtesznek
azért, hogy NE legyenek gazdagok. Bár ennek már sok éve, és rengeteg munka után
lassan azt hiszem kezdem érteni az embereknek a gazdagodással szembeni furcsa
viselkedését, sőt könyvet is írtam erről Ősember a pénztárcámban címmel, de még a mai napig meglep az emberek makacs
elszegényedés utáni vágya.
Ilyenkor mindenki kézzel-lábbal tiltakozni szokott: de nem,
én tényleg, de igazán meg akarok gazdagodni! Hm. Végezzünk gyorsan egy
kísérletet! Számolja össze az elmúlt 3 évben mennyi volt a bevétele. Mennyi
volt a fizetése összesen, egyéb bevételei, jövedelmei. Szóval ez a pénz mind
megfordult a pénztárcájában, bankszámláján. Akkor nézzük meg mennyit nőtt a
vagyona az elmúlt 3 évben. Mennyivel több befektetés van, mennyivel nőtt a
bankszámlája egyenlegei, mennyi mindent szerzett, amit nem a maga hasznára,
hanem vagyonfelhalmozásként vett. Itt nagyon nagy csend szokott lenni. Mert
egyrészt az ember szembesül milyen sok pénz is fordult meg nálam, ugyanakkor
mennyire kevés maradt meg ebből.
Az emberek döntő többsége nem meggazdagodni akar. Az emberek
döntő része sok pénzt akar költeni. És ez hatalmas különbség.
Lassan másfél évtizede egy rendkívül érdekes könyv
született, ami hatalmas siker lett nagyon rövid idő alatt. Pedig ez egy
alapvetően tudományos munka. A két szerző Thomas J. Stanley és William D. Danko
szociológusok, és azt az eszement ötletet vették a fejükbe, hogy ők az amerikai
milliomosok szociológiájával fognak foglalkozni. Azaz megnézik kik ők igazából,
hogyan élnek, miként döntenek, mi az értékrendjük. Ez a könyv lett a „Szomszéd
milliomos” (The Millionaire Next Door).
Nem véletlen a siker, ugyanis kiderült az igazi milliomosok
teljesen mások, mint azt ahogy a filmek alapján elképzeljük.
A szerzőpáros első megállapítása talán a legmeglepőbb: „Az
igazi milliomosok jóval a számukra megengedhető életszínvonal alatt élnek.” És
itt van a kutya elásva.
Ugyanis ezek az emberek saját erejükből váltak milliomossá.
Magyarul, hatalmas vagyont halmoztak fel. Elképzelhető, hogy ez úgy sikerült
nekik, hogy minden hónapban minden pénzüket elköltötték? Sőt, ne adj Isten,
hiteleket vettek fel mindenféle szép kacat megvásárlására (autó, lakás,
nyaraló, jacht, stb.)?
Nyilván nem. A pénz olyan, mint a víz. Tegyük fel, hogy
szeretnénk magunknak egy szép tavat. Ehhez az kell, hogy a kialakított elzárt
mederbe sok víz gyűljön össze. Ezt két módon tudjuk elérni: minden kis
patakocskát, eret és folyót összeterelünk, hogy hozzánk folyjék be, és
mindenféle akadállyal és gáttal megakadályozzunk, hogy a tavacskánkból
elszivárogjon a víz.
Azaz a meggazdagodás alaptörvénye a következőképpen szól:
költs kevesebbet, mint amennyit keresel.
Ezzel az a baj, hogy olyan unalmas. Az ember szeretne
villogni, mutogatni milyen sok pénze van, drága holmikba járni, és a
többi. Csak a világ azt mutatja, hogy
ilyen mentalitással sohasem gazdagszunk meg.
Stanley és Danko a fenti könyvben érdekes kategóriákat állít
fel: a tényleges milliomosok és a milliomosoknak látszók. Az első kategóriába
tartozóknak sokkal több pénzük van, mint az az életmódjukból látszik. A
másodikba tartozóknál a költéseikből, életmódjukból úgy látszik, mintha
rengeteg pénzük lenne, azonban a leggyakrabban semmijük sincs a látványos
kacataikon kívül, csak adósságaik.
Az emberek többsége szeret villogni a többiek előtt.
Szeretik, ha irigylik őket. (Az irigység az elismerés legőszintébb formája –
mondják.) Ezzel szemben a tényleg gazdagok másik alapelve: „Hisznek benne, hogy
az anyagi függetlenség fontosabb, mint a társadalomban elért státusz.” És ezek
után mindenki döntse el mit szeretne: anyagi függetlenséget, nagy vagyont –
vagy csillogást-villogást és folyamatosan ismétlődő anyagi problémákat.
Ez a tudathasadásos állapot az MLM rendszerek „hercegeire”
különösen igaz. Pontosan tudom, hogy egy jó MLM rendszerben tényleg nagyon
sokat lehet keresni szorgalmas munkával, és persze némi idő után. Ennek
ellenére egyetlen MLM-es nagyágyú ügyfelünk sincs a sok ezer közül. Ez meglep.
És számtalan esetet láttam, amikor az egyik évben Ferrarin járó sztár a
következő évben szabályosan nyomorgott.
Pénzügy tanácsadóként ez egy olyan meglepő tény, amin jókat
lehet vitatkozni egy pohár bor mellett. Kétségtelen ez egy rossz szokás –
nagyon sok MLM rendszer „elvárja” hogy a jól menő kollégák drága kocsikkal
járjanak és sok drága egyéb csecsebecsével villogjanak. Csakhogy ennek ára az
igazi anyagi függetlenség elvesztése…
Hogy az ember valódi gazdag vagy gazdagnak látszik az
alapvetően egyetlen dolgon múlik, hogy mire koncentrálunk: a jövedelemre vagy a
vagyonra. A jövedelem a havonta befolyó pénz. A vagyon az a pénz, amit
felhalmoztunk. A kettő közt óriási a különbség. És, hogy ki melyik csoportba
tartozik, azt pontosan elárulja, miről beszélnek az emberek. A szegény emberek
arról beszélnek mekkora a jövedelmük. És akkor is szegények, ha ezek a számok
havonta tíz milliók! A gazdagok mindig a vagyonról beszélnek. Hogy mennyi van,
milyen formában, hogyan forgatják.
Tegyük fel a kérdést: havonta mennyit kell keresnünk ahhoz,
hogy bekerüljünk a leggazdagabb 100 magyar közé? Ez körülbelül annyira értelmes
kérdés, mintha azt kérdeznénk: milyen színűnek kell lenni az autónak, hogy a
leggyorsabb legyen a világon? Mert a leggazdagabbak listája mindig – nagyon
helyesen - a vagyonuk szerint méri a gazdagokat, és sosem a jövedelmük szerint.
Nem ritka, hogy a nagyon gazdagok havi 1 dollárért vállalnak el egy feladatot.
Mert ezzel hatalmas vagyonhoz juthatnak, ha jól csinálják, például
részvényopciók formájában.
És a vagyonépítés teljesen más feladat, mint sokat keresni.
Mondok két példát. Jártam olyan családnál, ahol az anyuka és az apuka is közel
egymillió nettót keresett egy hónapban. Ugyanakkor a család vagyonmérlege
negatív volt: több adósságuk volt, mint vagyonuk. Másrészről jártam olyan
családnál ahol az átlag jövedelmet sem keresték meg a szülők, de volt egy szép
adósság nélküli házuk, autójuk és még ezen felül 20 millió vagyonuk. És mindez
minden öröklés és váratlan ölükbe hullott pénz nélkül.
Látható, hogy az anyagi függetlenség elérése, a nagy vagyon
összerakása és rengeteg költés közt komoly ellentmondás feszül. Ez a dolog
azonban nem összeegyeztethetetlen: de erről majd legközelebb.
Kapcsolódó cikk a blogban : Dr. Tóth András: Az MLM, mint vállalkozás http://mlmsiker.blogspot.hu/2012/08/az-mlm-mint-vallalkozas.html
Dr. Tóth András a 8. Network Marketing Mesterelme Nap VIP előadója is volt, amely előadásában a Network Marketinget a válallkozás szemszögéből közelítette meg. A VIP előadást csak a személyesen jelenlévők hallhatták. Későbbiekben az MLM Siker Prémium klubtagok részére online lesz elérhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése